Kulissza XI.
11. Kulissza-koncertünkön egy közönség számára nyílt próbán vehettek részt a hozzánk ellátogató vendégek. Mendelssohn Illés című oratóriumának tételeibe, illetve azok tanulási folyamatába nyerhettek betekintést a kedves érdeklődők. Cseri Zsófi a tőle megszokott lelkesedéssel és felkészültséggel beszélt az érdekesebbnél érdekesebb, meglepőbbnél meglepőbb zenei megoldásokról. Többek között megtudhattuk, hogy a szerző nem hasraütés-szerűen alkalmazta a felfelé és lefelé ívelő dallamokat. Az Isten felettünk áll, így nem szólíthatjuk meg egy lekonyuló, lefelé tartó dallammal. Ám a szomorúság, a kilátástalanság, az elmaradó segítség lefelé lépdelő dallamvonallal jelenik meg.
Megismerhettük a fülünknek furcsa, néha talán kissé kellemetlen hangközt, a tritónuszt, amit hallva az ember feszültséget érez, s feloldásra vágyik. Ez a hangköz jeleníti meg az átkot, ami Mendelssohn csodálatos, szemléletes zenei eszköztárának egyik visszatérő eleme.
Bach Mendelssohnra gyakorolt hatásait karnagyunk több szempontból is bebizonyította, még egy Bach-korált is elénekeltünk, hogy a kedves megjelentek ne is kételkedhessenek magukban, mikor a romantikus oratóriumban barokk dallamokat vélnek felfedezni.
Kórusunk tagjai rendkívüli odaadással énekelték a szinte operaszerű, olykor nyolcszólamú, színészi előadást kívánó tételeket, melyek erejét zenekart helyettesítő zongorakísérőnk, Lengyel Andrea játéka tett teljessé.
Tanulhattunk a moll és a dúr, az aranymetszéspontok jelentőségéről, meghallgathattuk csodálatos szólistáink áriáit, s ráébredhettünk, hogy egy hihetetlenül színes, minden hangjában átgondolt, tudatosan megírt remekművet tanulunk.
Számomra az esemény másik, ám nem kevésbé fontos tanulsága és öröme az, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik hóban, fagyban, esőben eljönnek hozzánk, hogy komolyzenével és velünk töltsenek egy keddi estét.
– Mihály Andrea (EFVK tag) –
