Karantén-beszámolók – Kórus-szösszenet a karantén idején

Meddig nincs?

bocsi, csak átmászom az altba, nem jött a busz
nekem ilyen kottám nincs, hadd nézzem a tiedet
adsz egy ceruzát
muti, ez hányadik ütem
az ott nem fisz
hú, futkos rajtam a hideg
mi van veled, ja, jó, majd próba után
na, ezt én végig tátogom (ez most is van)
de szép cipője van a
melléd állok szórt állásban
de jól szól ez
ezt mindig elrontom, most már bekarikázom
kiszaladok a kínaiba
de rövid a szünet
de furán szól ez kamarában
hű, de magas ez
hű, de mély ez
akkor most felállva, egyben
nem bírom el ezt a mappát
hiányzik ez az oldal, ja nem
belelóg a Zsófiba az olvasószemüvegem
hogy lehet ilyen szépet írni, nem értem
hogy tudja percre pontosan beosztani a próbát, ezt sem értem
ez jól esett, legyen már jövő kedd

Meddig van?

érdekes kép van a falán
jó ez a zoom, ez legalább működik
de szépen énekelek, ja nem is énekeltem
nincs kórusszag
hogy bírja, hogy nem hall minket
hogy bírom, hogy nem hallom őket
lefagyva is szép az avizója
de fura az emberek arca éneklés közben
szegény szomszédok
kapcsold már ki a mikrofont
kapcsold már be a mikrofont
cuki az a kisgyerek
jó ez, amire jó
mennyi hanganyag, új darab, nem gondoltam volna
kivetített kották, de profi, élőben is jó lenne
nem kell az olvasószemüvegem fölött kukucskálni
kiugranék a kínaiba
szép ez a darab, úgy belém szorul
kikapcsolom a kamerát, megetetem a kovászt
elfelejtem a hangotokat
ez jól esett, legyen már jövő kedd
legyen már…

Szerző: Mihály Andrea szoprán, a budapesti Erkel Ferenc Vegyeskar tagja
Megjelent a KÓTA weboldalán: Az Erkel Ferenc Vegyeskar beszámolója az egyik kórustag tollából