Kortárs Kórusest II.

Kortárs Kóruest – egy kórustag szemszögéből

Amikor megtudtam, hogy kortárs koncertet fog adni a kórusunk, és sok zeneszerző is eljön rá, sőt, lesz olyan darab is, aminek ezen a koncertenlesz az ősbemutatója, arra gondoltam, hogy te jó ég, annyi élő zeneszerzőt fogok látni egy helyen, amennyit sem előtte, és valószínűleg utána sem. Mindemellett érdeklődve is vártam, hogy vajon milyen darabok is lesznek ezek a ma élő zeneszerzők művei.

Kortárs zene. Hmmm… Sokan vannak, akik ennek hallatán egyből valami disszonánsra, nehezen érthető, értelmezhető, befogadhatóra asszociálnak. Ez, lássuk be, nem is csoda, hiszen igen sok olyan művet hallhattunk már, amely kortárs műként megfelel ennek a leírásnak.

Azonban az, amit a Kortárs koncerten, illetve az arra való készülés alatt megtapasztalhattam, valami teljesen más volt. Minden egyes mű, ami elhangzott különböző módokon, de megszólított. Mindegyikben megtaláltam azt a mondanivalót, ami nekem szólt, ami miatt a magaménak tudtam érezni. Akár a  “Mi Atyánk”-ok más-más megközelítéseiben, a Limmerik-ek humorában vagy a Lacrimosa méltóságteljes bánatában.

A koncert azon élményeim közé tartozik, amikre mindig szívesen tekintek vissza. Felemelő volt érezni, ahogy nem csak a teljes kórus és a karnagy, de a közönség is együtt lélegzik, él a darabokkal. Megvoltak az áhítat, a mély érzések és a vidámság pillanatai is.

Teljes élmény. Talán így tudnám legjobban megfogalmazni, hogy milyen volt részt venni kórustagként ezen a koncerten.

És végül igazam is lett: valóban nem láttam annyi zeneszerzőt egy helyen sem előtte, sem azóta, mint ott és akkor. Azt hiszem történelmi pillanat tanúja lehetett, aki ott volt.

Káplár Péter

 

 

 

 

You may also like...