IV. „City of Derry” Nemzetközi Kórusverseny (2016. október 20-23.)
Utazás Derrybe!
Bombariadó a reptéren. Emiatt csak később tudtuk elkezdeni a „becsekkolást”, és a feladott bőröndök körül is volt egy kis zűr, így néhányan kis híján Budapesten maradtak. Egy utas rosszul lett, orvost hívtak hozzá, jegyzőkönyvet vettek föl… Fenti előzmények dacára teljes létszámmal, és időben földet értünk Dublinban, ahonnan – az egyenes úton is kanyargósan – egy volt kamionsofőr, sajátos vezetési stílusával elszállított (értsd szó szerint, mint valami rakományt) minket Derrybe. Talán éjjel egy körül már ágyban is voltunk.
A próbáink helyszíne sem volt mindennapi – az egyik szállásunkhoz (mert két helyen voltunk)tartozó pub valaha üzemelő, emeleti helyiségében, a söntés mellett, gázpalackról üzemeltetett kiskályha melegénél kíséreltük meg a lehetetlent: Zsófira figyelni.
Első nap délután éneklés a gyermekkórusok versengését lezáró műsoron. Olyan ovációval fogadtak minket, mint valami sztárfellépőket, ami sokat dobott az egyébként igen fáradt csapaton, és lelkesen énekeltünk hálás közönségünknek. Így nem csoda, hogy a Bárdos: Csillagvirág zárótétele („Hej, igazítsad”) is nagyot tudott szólni az amúgy nem annyira jó akusztikájú teremben.
Aztán további – a szervezők által flashmob-nak/performance-nak szánt, de előre megadott helyszínen és időpontban történő éneklések következtek. Egy 30 fokos szendvicsbárban, tömény ételszagban; egy bevásárlóközpont folyosóján, mesés panorámával a folyó melletti, őszi színpompában díszlő parkra nézve, pontosabbnak annak háttal, ahova egyébként követett minket egy idősebb úr az előző helyszínről; végül pedig egy szálloda aulájában. Mindhárom helyszínen kb. 20 perces műsort kellett adni. Reméljük, a szervezők célja valóban csak a város szórakoztatása volt, és nem a kórusok lefárasztása a verseny előtti napon…
A második napon jött el megmérettetésünk ideje. Hosszas várakozást, sok-sok lépcső megmászását, majd újabb várakozást – egy szűk folyosón, illetve egyesek számára a lépcsőn – követően végre színpadra kerültünk. Karakterük tekintetében igen eltérő darabokat énekeltünk, amely komoly átállást igényelt fejben egy-egy mű között. Monteverdi szerelmi bánatot ábrázoló polifóniái (Sfogava con le stelle) után hirtelen kortárs démonokká kellett átlényegülnünk (Orbán György: Daemon irrepit callidus). Ezek után még élesebb váltással egy modern, emocionális hangvételű Lacrimosa szöveg következett (Bella Máté: Lacrimosa), ami elsőre oly lehetetlennek tűnt, hogy kissé megszeppenten indult a mű. Zárásként pedig műsorunk legérettebb darabját, igazi zárszóként, minden maradék energiánkat, és érzelmünket beleadva szólaltattuk meg, a szenvedélyes szerelem nyelvén (Eric Whitacre: With a Lily in Your Hand).
A gálán – ahova a szervezők kérésének megfelelően, népi ruhában érkeztünk, – tudtuk meg az eredményt: a versenyt egy valóban zseniális indonéz kórus nyerte, miénk a negyedik hely lett, s ráadásként a felkészülés öröme-fáradtsága, a közös cél, az utazás közös élménye is örökre a miénk marad.
A verseny és az eredményhirdetés izgalmai alól felszabadulva immár valódi örömzenélés volt előadni Orbán Györgytől a Nunc Dimittis-t, és Bárdos Lajostól a Csillagvirágot.
Hálásan köszönjük Mindazok támogatását, akik anyagilag, szakmailag vagy emberileg segítették utazásunkat!
Békés Hajnalka
