Évadzáró koncert élményünk Sukorón

15. június 27.

 Ismét elérkeztünk egy év végére, melynek méltó befejezése volt ez a koncert. A felfokozott várakozást tükrözte, hogy kórusunk tagsága már jóval a kihirdetett időpont előtt megjelent a helyszínen. Csak azt nehéz eldönteni, hogy a koncert okozta-e ezt az izgalmat, vagy a főtér melletti Boglya csárda.

A Zsófitól megszokott felállás-meglepetéssel indult a próba a kívül-belül fehérre meszelt, szép református templomban. (1848. szeptember végén itt tartották a haditanácsot Kossuth részvételével a Pákozd-Sukorói csata előtt. Ha valaki nem tudta.) Mi meg most tudtuk meg, hogy Zsófi pont a sorok közötti méretre szabatta a dobogókat, és hogy a szórt állás határait is lehet tágítani, mind horizontális, mind vertikális irányban: lányok a karzaton, fiúk mezítláb az padokon. Naná, hogy nem kellett a karnagynak dobogó.

Kis levezetés a próba és a koncert között Sukoró legszebb telkén, amit apukám nemes egyszerűséggel csak a világ közepének nevezett. Szerintem igaza volt. Karnagyunk utasítását, miszerint ne zabáljuk tele magunkat, messzemenően szem előtt tartva, de negligálva a kórustársak megrohanták a terülj-terülj asztalkát – kenceficék, pástétomok, otthon sütött kenyerek, zöldség, sütik -, has nem maradt üresen. De semmi vész, a koncert bizonyította, hogy a teli has és a minőség nem mond ellent egymásnak, sőt!

A meredeken felsétálva a telekről örömmel láttuk, hogy már tömeg tolong a bejárat előtt. Sajnos közelebbről megnézve esküvői sokadalom volt, amit még beiktattak a próbánk és a koncert közé. Lazítás? Felvezetés? Belül bezzeg üresek voltak a padsorok.

Aztán a beéneklés utáni bevonuláskor tátva maradt a szánk – teltházas koncert várt ránk, a karzaton is ültek, a csillárokon is lógtak. Szerencse, hogy a mi helyeinket foglalták, mert különben kintről kellett volna danolásznunk. Mint Kardos Ábel lelkész úr elmondta, a nézők mindenfelől jönnek, Agárdról, Velencéről, Kápolnásnyékről, Sárbogárdról. Mohácsról, stb., szinte már nemzetközi az esemény. És akik nem jöttek el a koncertre, azok nagyot hibáztak.

Hogy mi jellemezte a koncertet? Remek hangulat, lebilincselő tematika zenei példákkal fűszerezve, átszellemült előadás, változatosság, a végén kis humor, a legvégén egy altató, a legeslegvégén pedig az Ír áldás – utána meg csak taps és taps és taps és taps és………

Zsófi új kórus alapjait rakta le, mint azt a lelkész úr mellett a zenei napok szervezője és  lelke, Szabó Balázs búcsúbeszédében elmondta. A közönség vevő volt a közös éneklésre, csak Bárdos Lajos: Tábortűzében kicsit elnyomtak minket. Na, mindegy, majd belerázódnak. Vagy mi énekelünk mikrofonba.

Nem lehet említés nélkül hagyni két házigazdánk kedvességét, humorát, ami olyan magas labdát adott nekünk, hogy csak le kellett csapni egy szuper énekléssel. És nálam megdőlt egy általam sűrűn hangoztatott tétel: a legjobb közönség, amikor barátok, rokonok és egyéb üzlettársak ülnek a sorokban. Sukoró erre fényesen rácáfolt.

Kedden levezetés Ákosnál, aztán VAKÁCIÓ!!! Aminek ugyan nagyon örülünk, de azért hiányozni is fognak a keddi próbák.

Szóval viszlát a nyári táborban, Gyulán!

Nyeső Péter