Mihály András Emlékest (2017. november 6.)

100 éve született Mihály András. A XX. századi magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb alakjára, zeneszerzőre, gordonkaművészre, a Zeneakadémia kamarazenei tanszékének legendás tanárára emlékezik az ország. Ezen kollektív emlékezet talán legbensőségesebb pillanatainak lehettünk részesei a Budapest Music Centerben 2017. november 6-án megrendezett emlékesten, ahol pályatársak, tanítványok, kollégák és a család idézte fel a művész alakját. Nem titok, mi is kicsit a családhoz tartozónak érezzük magunkat, hiszen Mihály András lányai már lassan másfél évtizede kórusunk szopránját erősítik, felesége, Varga Csilla művésznő pedig állandó és kedvenc zongorakísérőnk.

Hogyan is lehetne másképp emlékezni egy zeneszerzőre, mint műveinek megszólaltatásával? Felcsendült ugyan egy-egy mélyhegedűre és gordonkára írt zongorakíséretes Mihály mű, de nem azért, hogy az előadó és a hallgatóság felvegye a neki szánt koncert szerepeket. Inkább annak a miliőnek a megteremtésében volt szerepük, amelyben mindenki megtalálhatja magában azt, amit ebből a nagyszerű emberből őriz. Segítséget nyújtottak ehhez az est házigazdájának, Zelinka Tamásnak a szavai, a Mihály Andrással készült 70-es évekbeli riportfilm képkockái és a BMC otthonos könyvtárterme is. Kurtág György, Kurtág Márta, Perényi Eszter és Gulyás Dénes személyes vallomásaiból kiderülhetett, hogy mekkora hatással volt rájuk a zeneszerző, a karmester, a tanár, a barát, milyen szeretettel, tisztelettel, megrendüléssel gondolnak vissza rá.

Az Erkel Ferenc Vegyeskarnak ezen az estén az a szerep jutott, hogy egy Mihály András kórusművel, a Vörösmarty soraira írt Szeretőkkel zárja az emlékezést. Legtöbbünk számára csupán ez a kis darab az, amit magunkban őrizgetünk Mihály Andrásból. Most azonban a visszaemlékezésektől megvilágítva ez a népies hangvételű, tiszta dallam úgy felragyogott, hogy egy pillanatra elhihettük, hogy valóban ismertük őt.

Egy kórustag