Draskóczy László szerzői est
„…az én terhem könnyű.”
A 75 éves Draskóczy László köszöntése a Fasori Református Egyházközség templomában
A Fasori Zenés Esték sorozatában, november elsején ünnepelték barátai, kollégái, tanítványai és tisztelői Draskóczy László zeneszerzőt. Draskóczy László sokszínű életműve önmagában is zavarba ejt: a zeneszerző és az előadóművész Draskóczy Lászlót, a tanárt, a régizenei mozgalom magyarországi mesterét, a protestáns egyházzene egyik megújítóját a legközvetlenebbül a zene nyelvén lehet csak méltatni. Az emberi szó csak magyaráz, értelmez – a zene pedig szól, üzen: akár a Biblia, akár a barokk vagy a modern zene metafizikus nyelvén.
A szerzői est első részében – a „tanár úr” szigorú, következetesen tárgyszerű konferálásával kísérve – a hangszeres és szólóénekre írt darabjaiból hallhatott keresztmetszetet a fasori református templom közönsége. Az Énekeljünk mindnyájan karácsonyi népdal-feldolgozást, Hajdú Diána énekét a szerző kísérte zongorán. A barokk kompozíciós elvek és a kortárs kíséreletezések jegyében született Négy tétel vonósnégyesre (Epitáfium, Kánon, Scherzo, Arioso) című darab Draskóczy Eszter kvartettje, az Arioso és rondó zongorára Belák Erzsébet előadásában hangzott el. Két feldolgozás, a Lajtha László Szépkenyerű-szentmártoni gyűjtésének gyönyörű leánysiratójából írt dal (Hantos Andreát Draskóczy László tanítványa, Berecz Mihály kísérte zongorán), és a Régi magyar táncdallamok fuvolára és csembalóra (Pálhegyi Máté és Horváth Anikó) után az este első részét az Énekek éneke francia szövegére írt Epithalamium (Nászének) zárta: Hajdú Diána énekelt, az eredetileg orgonára írt kíséretet – a templom orgonája jelenleg felújítás alatt áll – Pálúr János játszotta, zongorán.
A szerzői est második részében Draskóczy László kórusművei hangzottak el, a református templom szakrális teréhez hangolt, ihletett, olykor torokszorító előadásban. Elsőként Draskóczy Balázs vezényelte a Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola és a Kölkedi Zenei Hét egyesített gyermekkórusát (Három tétel gyermekkarra: Dicsérjétek az Urat! – Jézus hív! – Jöjjetek Krisztust dicsérni!), majd a karzatokról szólalt meg a Pasaréti Palló Imre Énekkar (a Máté evangélium 11,28 szövege alapján írt Jelige című vegyeskari művet Cseri Zsófia vezényelte); az Arany János vezette Psalterium Hungaricum egy 1806-os kéziratos daloskönyvben fennmaradt, és a Református énekeskönyv 346. énekeként is ismert dallam („Győzhetetlen én kőszálom…” – Rákóczi Ferenc bús éneke) Draskóczy-féle átdolgozását, a Cseri Zsófia dirigálta Erkel Ferenc Vegyeskar pedig Draskóczy Három szakrális tételéből a Sanctust és Agnus Deit énekelte.
A százkét éves épület belső tere igazi akusztikai élménnyel is megajándékozta a koncertlátogatókat. Az egyesített összkar hatszólamú kánonja, az 57. szoltár szavaira írt Kész a szívem kezdetű Draskóczy-mű grandiózus befejezése volt a koncertnek.
Ám még ezt a grandiozitást is felülírta valami: a kicsit mégiscsak zavarban levő mester derűs mosolya. Mintha a koncerten is megidézett evangéliumi hely záró mondata lett volna kiolvasható ebből a derűből: „…és az én terhem könnyű.”
-nnz –
