Páratlan Páros Koncert
Néprajzi Múzeum, 2016. június 14.
Edződünk!
Kibírjuk az 50 fokos hőséget a gálaruhánkban és az egyéb szokatlan körülményeket is, s aki focirajongó, elviseli, hogy majd később nézi meg a meccset, felvételről…
De semmi nehézség nem számít, mikor megszólalunk; átlényegülünk, duplán dicsérjük az Urat, énekeljük a Mi Atyánkat, megjelenítjük a kétféle pisztrángot, a kövér párizsi urat, az éterbe elszálló Péterkét és egyéb figurákat, szokatlan két siratóval siratjuk el a halottakat.
Milyen jó, hogy minden gondról, bajról megfeledkezünk éneklés közben! Milyen jó, hogy a próbákon addig-addig javítgatjuk a hangzást, amíg úgy összecsiszolódunk, hogy egy testté, egy lélekké válik a kórus! Olyan jó egyszerre lélegezni (még ha nincs is levegőJ), egyszerre érezni a zene áramlásának boldogságát! Most is sok pillanat volt, amikor megállt az a bizonyos nem létező levegő. Mindig új és új felfedezésekre jutunk egy-egy műben. Ugrásszerűen fejlődik például Mendelssohn újabban tanult 100. zsoltára is, egyre jobban szeretjük. A koncerteken egésszé válik a próbákon gyakorolt művek sok puzzle-darabja, most is sok műben éreztem, hogy egész ívek formálódtak az indulástól a záróhang utáni csöndig. A tudás mértékének arányában nő a művek könnyedsége, formálhatósága, hajlékonysága.
Folytassuk az edzést növekvő erőnléttel, hiszen ősszel újabb lécet kell átugranunk! Lehet, hogy Írországban a hideg lesz az itteni páratlan hőség párja.
Soltész Ani
